Lantos Ferenc pécsi Kossuth-díjas festőművész, grafikus, művészpedagógus, a Martyn Ferenc Szabadiskola megalapítója 2014. december 20-án hunyt el. Lantos Ferencet Pécs város önkormányzata, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint Magyar Művészeti Akadémia és saját halottjának tekinti. A képzőművésztől 2015. január 8-án, csütörtökön fél egykor búcsúznak kollégái, szerettei, tisztelői a Pécsi Központi Temető kápolnájában. A család kéri a részvétnyilvánítás mellőzését.
Lantos Ferenc Pécsett született, 1929. február 20-án, mestere Martyn Ferenc volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1947-50, 1964) festő-tanár szakon és a Pécsi Pedagógiai Főiskolán rajz-biológia szakon (1950-52) tanult, később a Janus Pannonius Tudományegyetemen DLA fokozatot szerzett (1997-ben).
1959-ben létrehozta a pécsi Erkel Ferenc Zenei Gimnázium képzőművészeti tagozatát, majd az ebből megalapított Pécsi Művészeti Gimnáziumban, illetve a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanított. 1973-től a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanára, az Épülettervezési tanszéken, ahol szín—forma és térismeretet oktatott. 1994-től a JPTE Művészeti Intézetében komplex művészeti szemináriumot indított, majd a megalakuló Művészeti Karon a festészeti tudományos főmunkatársa, később a PTE Művészeti Kar Vizuális Intézet Festészet tanszék osztályvezető tanáraként oktatta a diákokat 2003 végéig. Ezenközben 1971-től a Pécsi Tervező Vállalat képzőművészeti tervezője.
A pécsi szabad képzőművészeti képzés vezető személyiségeként a hatvanas évektől kezdve szakköröket vezetett a pécsi művelődési házakban, 1968-ban létrehozta a Pécsi Műhely nevű képzőművészeti csoportot, 1979-ben a Pécsi Vizuális Műhely vezetője lett. 1982-től a pécsi Apáczai Nevelési Központ és Művelődési Ház vizuális műhelyeinek irányítója. 1985-ben megszervezte az Apáczai Nevelési Központ Művészeti Iskoláját, 1992-ben az ANK Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskoláját, melynek vizuális tagozatvezetője lett.
Lantos Ferenc racionális, következetes emberként a természetet egységében és egységesen látta, annak törvényszerűségeit beleépítette művészetébe. Véleményéért, elveiért mindig kiállt, még akkor is, ha ellenszélben, hátrányokat szenvedve kellett ezt megtennie. Felesége, Apagyi Mária nemcsak a magánéletben, hanem a munkában is hű alkotótársa volt, miként a zene és a képzőművészet is ezer pont találkozik, ők is tökéletesen kiegészítették egymást. 1968-tól közösen dolgozták ki az interdiszciplináris összefüggésekre épülő zenei és vizuális oktatás modelljét. 1972–1977 között a pécsi múzeum támogatásával, „Természet-Látás-Alkotás” címmel, öt egységből álló didaktikai kiállítás-sorozatot készített, amelyek az ország nagyobb városaiban és Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában kerültek bemutatásra.
Festészeti munkássága az 50-es években a „látványfestészetből” indult, a 60-as évekre eljutott a mondriani értelemben vett absztrakcióig. Művészetére hatást gyakorolt a nemzetközi geometrikus művészet. Utolsó aktív éveiben felszabadult, színpompás „eklektikához” jutott el anélkül, hogy korábbi intellektualizmusát feladta volna.
2013 decemberében nyílt meg Pécsett a Vasváry-házban a művész életműve előtt tisztelgő tárlat. Életműve elismeréseként többek között Munkácsy-, valamint Kossuth díjat vehetett át, 2009-ben Pécs város díszpolgára lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése